Az industrial, vagyis ipari stílus a modern lakberendezés egyik legkarakteresebb irányzata. Kialakulását a régi gyárépületek, raktárak és műhelyek újrahasznosítása inspirálta, ahol az épületek eredeti szerkezeti elemei nem rejtve maradtak, hanem a design meghatározó részévé váltak. Az industrial enteriőrök egyszerre sugároznak erőt, funkcionalitást és letisztult eleganciát, miközben különleges karaktert kölcsönöznek a térnek.

Az ipari stílus története

Az industrial stílus gyökerei a 20. század közepére vezethetők vissza. Az 1950-es és 1960-as években számos gyárépület és ipari létesítmény veszítette el eredeti funkcióját, különösen az Egyesült Államok nagyvárosaiban. Az üresen maradt épületeket művészek, alkotók és fiatal városlakók kezdték lakó- és munkaterekké alakítani. A korábbi gyárak magas belmagassága, hatalmas ablakfelületei, látható acélszerkezetei és nyers falai olyan különleges atmoszférát teremtettek, amely hamar önálló lakberendezési stílussá vált. Az industrial irányzat később világszerte népszerűvé vált, és ma már nemcsak loftlakásokban, hanem családi házakban, irodákban és vendéglátóhelyeken is gyakran találkozhatunk vele.

A stílus meghatározó elemei közé tartoznak a karakteres [LINK: Industrial asztalok], a praktikus [LINK: Industrial szekrények] és a kényelmes [LINK: Industrial ülőbútorok].

Őszinte anyaghasználat

Az ipari stílus lényege a nyers anyagok őszinte megmutatása: a csupasz beton, a látszó tégla, a fémszerkezetek, valamint a csőszerű elemek nemcsak megtűrt, hanem kifejezetten kívánatos részei az enteriőrnek. A bútorok kialakítása is ezt a szemléletet követi: gyakoriak a vasvázak, hajlított acélcsövek, vasrácsos felületek és a durván megmunkált tömörfa elemek.

Színek és felületek

Az ipari enteriőrökre jellemző a sötét tónusú, fémes színvilág: antracitszürke, rozsdabarna, acélszürke, fekete, valamint a natúr, öregített faárnyalatok dominálnak. A felületek lehetnek karcosak, antikoltak, durvára csiszoltak, sőt gyakran szándékosan hibás hatásúak – mindez a valódiság érzetét erősíti. A textilhasználat minimális, helyette a bőr – különösen a sötétbarna vagy fekete antikolt bőrkárpit – kerül előtérbe.